Ecuador_második felvonás


A Cotopaxi után északra vettük az irányt, Quito felé. Ahhoz hogy a dzsungelbe jussunk, át kellett kelnünk az Andok északi vonulatának, 5700 méteres Cayambe és Antisana vulkánjai között. Az időjárás igen hamar megváltozott, sűrű köd és eső várt minket 3500 méter fölött. Az éjszakát a meleg fürdőiről híres, Papallacta településen töltöttük. Az idő másnapra sem változott, ezért úgy döntöttünk inkább haladunk tovább, és nem mártózunk meg. Délutánra Ahuanoba, a Napo-folyó partján fekvő szállásunkra értünk. A szállás és környezete filmbeillő volt. Karin, a tulaj, bemutatta milyen programokon vehetünk részt. Olyan sok felkeltette az érdeklődésünket, hogy úgy döntöttünk maradunk még egy napot.

Másnap reggel egy 4 órás dzsungeltúrára indultunk, amit Junior, helyi idegenvezetőnk tartott, spanyolul. A 4 óra alatt vagy mi fejlődtünk sokat spanyolból, vagy ő angolból és pantomimből, de egészen jól megértettük egymást – eddigi tapasztalataink alapján nagyon kevés helyen beszélnek angolul. A segítőkészség viszont gyakran erősebb és így vagy úgy de eljuttatják az információt.

A túra során megtanultuk milyen sok jótékony hatása van az esőerdőnek. Szinte mindegyik fa nedve jó valamilyen bajra. Láttunk “gyalogló” pálmát, ami 3 cm-t költözik egy év alatt, de hatalmas, üreges fát is, aminek a belsejében denevérek tanyáznak.

Délután egy helyi kicsua családhoz és egy sámánhoz voltunk hivatalosak. Ő a hétköznapokat és a helyi itóka, a chicha elkészítését mutatta be, valamint az erdőben található gyógynövényekről mesélt, természetesen spanyolul. Vele nehezebben értettük szót, de érdekes élmény volt. A végén elűzte belőlünk a negatív energiákat és pozitívakkal helyettesítette.

Kicsua nő jukkát szed a csicsához

Estére maradt az igazi erdei élmény. Napnyugta után ébred fel igazán az erdő. Esti sétára indultunk azzal a reménnyel, hogy izgalmas dolgokat látunk. A másfél órás esti séta alatt főleg denevérekkel találkoztunk, de láttunk egy ál koralkígyót, egy egeret és a végén egy kuzumbót az egyik fa tetején.

(erről sajnos a telefonommal nem készült kép)

Amiért átkeltünk a hegyen, az a környéken található Amazoonico állatrehabilitációs központ meglátogatása volt. Ez tűnt a legolcsóbb megoldásnak, hogy az Amazonasz állatvilágába betekintést nyerjünk, az állatok többé-kevésbé természetes környezetükben. A központba csak csónakkal lehetett eljutni. Az állatok ellátását és a látogatók körbevezetését önkéntesek végzik. Minket egy kedves svájci srác vitt körbe és mutatta meg a kék-sárga és vörös arákat, a koáti medvét, a több mint 300 mókusmajmot, akik nagyon kíváncsiak voltak és további majmokat. Láttunk még egy kajmánt is, teknősöket és egy rejtőzködő kicsi, 3,5 méteres, anakonda egyes kikandikáló részeit. A legkülönösebb, egy nagyon aránytalan testű macskaféle, a jaguarundi volt. Olyan volt mint egy nagyobb testű fekete macska, de a fejének a növése megállt volna kölyökkorában. A túra végén vissza motorcsónakoztunk az autóhoz és utunkat Baños felé vettük.

Kék-sárga ara pár
Mókusmajom

Baños Ecuador Queenstown-ja, csak jóval olcsóbb. Egy szűk völgyben helyezkedik el, mindkét oldalán látványos kilátópontokkal. A vállalkozó kedvűek raftingolhatnak, bungie jumpingolhatnak, canyoningolhatnak vagy akár fel is mászhatnak a Bañostól délre található 5000 méteres Tungaruhuara, természetesen csakis túravezetővel. Mi a nyugdíjas verziót választottuk és vízesést néztünk, kilátóra mentünk fel, ahol viszont esett az eső, így sokat nem láttunk. Amúgy is teli volt turistával, így nem volt igazán élvezhető. Délután visszakocsikáztunk a quitoi reptérre, közben félrehúzódtunk egy csendesebb és jó kilátással rendelkező helyre összepakolni, az autó adta tárhely miatt erősen szanaszét lévő cuccainkat. Meglepődve tapasztaltuk, beférünk a 36 literes hátizsákjainkba, talán még jobban is, mint korábban. Remélhetőleg nem hagytunk el semmit út közben.

Agojan-vízesés
Sorban állás hintázásért

Időközben már Peruban vagyunk. A másfél napos buszozás elég fárasztó volt, de tanulságos. Repülőből nagyon sok dolog nem látszik, úgy mint a nyomor és kosz, ami mindkét országban elég bőségesen jelen van. Szomorú volt látni, ahogyan az emberek tönkreteszik ezt a csodálatos helyet.

Hozzászólás