Az utunk Ecuadorba elég hosszú volt. Rióból Sao Pauloba, onnan Limába, ahonnan végül Quitoba repültünk. Ha hiszitek, ha nem, így sokkal olcsóbb volt, mintha Rióból egyenesen oda repültünk volna. A városba 2 dollárért vitt be a reptéri busz, itt már egyértelműen ki volt írva, hogy merre találjuk. Nem is volt probléma a megtalálásával.
Érdekes tény: Ecuadorban a hivatalos pénznem az amerikai dollár. A kilencvenes évek gazdasági és politikai instabilitása miatt az ország nagyon eladósodott, így az magas inflációt úgy oldották meg, hogy lecserélték az aktuális pénznemüket. Ez megkönnyíti, az amúgy is erős, gazdasági kapcsolatot az Egyesült Államokkal.
A buszozás Quitoban egy külön élmény volt. A jegyek 25 centbe kerültek, így mindenhova azzal mentünk. A buszokon nagyon aktív élet folyt. A megállókban árusok, (busz)zenészek szálltak fel, és egy-két megálló között árusították a portékájukat. Volt itt a víztől elkezdve, a fagyin és sütin át, a rákot gyógyító krémig minden. Sokszor olcsóbban, mint ha az üzletből vettük volna. Az árusok meg kisgyerekektől kezdve a rapperig szinte bárki. A megállókban meg ők kiabálták, hogy melyik busz hova megy. Ha netán egy zenész ült fel, a sofőr lehallkította a rádiót (amiből folyamatosan szólt a jó latin muzsika, ami meghatározta az egész utazási élményt), így nyugodtan zenélhetett. Ők is váltottak jegyet, a buszon is volt szórakozás meg bevásárlási lehetőség, így win-win volt mindenki számára.
Quitoban egy hosztelben szálltunk meg, elég közel a történelmi központhoz. Egy kicsi oázis volt a teraszaival és zöld növényeivel az amúgy elég poros városban. A város tengerszint felett 2800 méterrel helyezkedik el, így a legmagasabban fekvő főváros a világon. Megérkezésünk napján, délután aklimatizálni mentünk egy közeli katedrális tornyába, majd belekóstoltunk az ecuadori konyha világába. Én churrascot ettem, ami két féle köretből, tükörtojásból és egy elég rágós húsból készült étel. A húsra nem jöttem rá mi lehet… lehet jobb is.
A város másik érdekessége, hogy az egyenlítőn helyezkedik el. A következő nap elbuszoztunk a város északi sarkában található “Világ közepére” (Mitad del Mundo) ahol egy kisebb turistafalut is létrehoztak ennek tiszteletére. Az egyenlítő konkrét vonala az év során mozog, ezért valójában egy 5 km-es sávban van meghatározva.
Délután még egy kicsit várost néztünk, piacoltunk, majd ahogy sötétedett indultunk is haza. Bár sokkal nagyobb biztonságban éreztük magunkat, mint Rióban, nem szívesen császkáltunk kint sötétben.
Az igazi kalandozások csak ezután következtek. Autót béreltünk és utunk még magasabbra vezetett. Első látványosság a Quilotoa krátertó volt, ahova estére érkeztünk. A kemping majdnem kráter peremén helyezkedett el. Természetesen sátorhuzás és vacsora után, koromsötétben ugyan, de kimentünk a peremre, hátha látunk valamit. Az erős szélen és a tejúton kívül nem volt semmi. Annyira sötét volt, olyan érzés volt mintha a semmiben lennénk.
Másnap reggel láttuk meg a hatalmas türkizkék csodát.
Egy rövid túrára mentünk a peremen, egészen a 3930 méter magas Monte Juyende csúcsig. A szél nagyon erős volt. A perem meg gyakran csupán talpalatnyi széles. A csúcs volt eddigi legmagasabb pont, ahová gyalog jutottam fel. Azért nem az abszolút legmagasabb, mivel az úton Quilotoaba két 4000-es hágón is átmentünk. Az úton visszafelé még lazultunk kicsit az egyik kilátónál, majd kora délután elindulunk térképünk következő pontja felé, a Cotopaxi vulkán lábához.
Eredetileg fel szerettünk volna menni valamelyik híres 5000 méteres vulkánra, de az ecuadori hatóságok néhány éve korlátozzák a túrázást az örök hóval borított hegyeken és csak hivatalos túravezetővel lehet megmászni. Ez, mint szinte minden turisztikai szolgáltatás, igen drága, ezért úgy döntöttünk nem mászunk magasra, legalábbis itt nem, és csak lentről csodáljuk a hegyet. Amúgy is elég rossz idő volt 5000 méter felett. Cserébe felmásztunk egy kisebb, 4200 méteres kilátóra, ahonnan a többi turistától mentesen tudtuk csodálni a hegy tökéletes kúp alakját.
A következő bejegyzésben az ecuadori kalandozásunk a hegyen túlon, az Amazonas-medencében folytatódik. A 4000-es magasságokat és a 10 fok alatti hőmérsékletet felváltja a 30-32 fok és közel 100%-os páratartalom, a madaraktól és bogaraktól zajos éjszakák, a banán- és kakaócserjék.
Elmentem világgá - went to the world 